Specifikus fóbiák

Fóbia: heves félelmet, menekülést jelentő görög eredetű kifejezés. A specifikus fóbiák lényege a sokszor a beteg számára is irreális szorongás egy bizonyos tárgytól, helytől, szituációtól, élőlénytől, természeti jelenségtől.

Teljesen hétköznapi jelenség, hogy félünk, irtózunk bizonyos dologtól. Kígyó, rágcsálók, rovarok, de villámlás, mennydörgés közönségesen is félelmet válthat ki. „Betegessé” akkor válik a fóbiás szorongás, ha tünetei súlyosabb fokúak, ha jelentősebb elkerülő magatartást vált ki, és ha már szorongásos reakció jelentkezik a „bizonyos” dologgal való találkozás gondolatára is. Ez utóbbi jelenséget anticipátoros szorongásnak nevezzük.

A specifikus fóbiák is gyakran járnak együtt hangulatzavarral, vagy egyéb fóbiás állapotokkal, így agorafóbiával, pánikrohamokkal. A fóbiákhoz hozzá tartozik, és nem szövődményt jelent, hogy a félelmetes tárggyal, helyzettel való találkozás akár pánikrohamig fokozódó rosszullétet vált, és – szerencsére nem gyakran – heves, szinte „önkívületi állapotra” emlékeztető menekülési reakciót, amelyre a beteg akár nem is tud visszaemlékezni.

A fóbiák jelentősége attól függ, mire irányul, illetve, hogy ezt a tárgyat, helyzetet mennyire lehet kiiktatni a beteg életviteléből. Az állatokkal kapcsolatos fóbiák pl. városi környezetben is gondot okozhatnak, olykor az elfogult kutyatulajdonosokkal való komoly konfliktushelyzetet eredményezve. A természeti jelenségekhez fűződő fóbiák (vihar, sötétség, magasság, stb.) sokszor gyermekkorban kezdődnek. Megkülönböztetik a vérrel, sérülésekkel kapcsolatos fóbiákat, ami azért is indokolt, mert a többi fóbiával ellentétben itt számolnunk kell az ájulás, következményes sérülés veszélyével is. A szituációhoz köthető fóbiákhoz tartoznak a közlekedési fóbiák, de a zárt helyeken (lift) fellépő, vagy pl. a magassággal kapcsolatos fóbiákat is ide soroljuk. Fontos, hogy az utazási fóbiák akár munkaképtelenséghez, vagy a szakmai karrier súlyos elakadásához is vezethetnek. Vannak ritkább fóbiák is, mint az úgynevezett tér fóbia, amikor attól retteg a beteg, hogy ha az utcán a faltól eltávolodik, egyensúlyát veszíti és elesik. A nyelési fóbia pl. gyógyszer bevételt akadályozva jelentős átmeneti nehézséget okozhat egy beteg gyermek ápolásakor.

A specifikus fóbiák legtöbbje gyermekkorban kezdődik, és a nők körében gyakoribb. Fontos tünet, hogy a gyerekek általában még nincsenek tisztában félelmük alaptalanságával, míg a felnőtt fóbiás „valahol” tudja ezt. Ha felnőttnek nincs erre belátása, akkor ezesetben más kórképről lehet szó, és még fontosabb a pszichiáter szakorvossal történő konzultáció.

Érdekes, hogy a fóbiák „tárgya” bizonyos mértékig tükrözheti azt a korszakot, amelyben megjelenik. A betegségektől való fóbiás szorongásnak (nozofóbia) nem is olyan régen még elsősorban a „vérbaj” volt a tárgya, mára ennek helyébe a rák (kancerofóbia), illetve az AIDS lépett.

A fóbiák kezelésében elsődleges a szakpszichoterápia. Főként a kognitív-viselkedésterápiás kezelések eredményességéről vannak átfogó vizsgálatok, de adott páciensnél egyéb módszerek is hatásosak lehetnek. Mivel ezek a kórképek sok speciális kérdést vetnek fel, próbáljunk a fóbiák kezelése terén jártas szakembert keresni. Gyógyszeres terápiára inkább csak esetleges szövődmények, pl. depresszió, alkohol problémák jelentkezésekor kerül sor.